Kézikönyv, szótár

 
Viselkedjünk...
 
 
„Vadonatúj illem nincs. Minden szabály – még ha a meglévők tagadása is – valamiképpen folytatás. Minden illemtannal foglakozó könyv viselkedésünk követhető szabályainak ismétlése és ugyanakkor vidám búcsúzás a meghaladott szabályoktól.“
Részlet a szerző előszavából.
Illemkönyv helyett. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, l988. A fedőlapot ifj. Feszt László készítette.
 

Viselkedés-kultúra

Tar Károly könyvének címe – szerény, akárcsak terjedelme, de tárgya talán egyike az elmúlt évtizedek legtöbbet vitatott kérdéseinek.

Mi tagadás már régóta kellett egy ilyen könyv, még akkor is, ha a címzett – elsősorban – az ifjúság. És kellett azért is, mert mérföldes léptekkel rohanó korunkban jó néhány erkölcsi, valamint viselkedés- és magatartás-norma szinte szemünk láttára omlott össze vagy fordult visszájára. Pedig az emberi együttélés szabályozásához mindig is nélkülözhetetlen volt az adott kor erkölcse és illemtana.

Szóval, kellett egy ilyen könyv, függetlenül attól, hogy minek tituláljuk, mert viselkedésünk –lényegében – az egyetlen fokmérője erkölcsi és szellemi énünknek, magánéleti-  és társadalmi-kultúránknak. Magyarán: mindennapi viselkedés-  és magatartás-kultúránk visszatükrözi lelki és erkölcsi arcunkat, esztétikai értékszintünket. És talán egy kicsit megmutatja azt is, hogy milyen alaposan sikerült elsajátítanunk az emberiség kultúrjavait, ezek pedig mennyire szívódtak fel bennünk és olvadtak össze életmódunkkal. Természetesen ez a folyamat nem ilyen körmondatosan egyszerű, mindez rendkívül bonyolult társadalmi és személyek közötti összefüggések és kapcsolatok összességében fejeződik ki. Erről a folyamatról Tar Károly az előszóban tesz ugyan némi célzást, de – végül is – igaza van: ez a kérdéskör jóval meghaladja egy alig százhatvan oldalas könyv terjedelmét. Ezért a könyvben mindig csak a lényegre szorítkozik a lehető legtöményebb tálalásban. A fülszövegben pedig okos meggondolással (a hátlapra került) nem véletlenül figyelmeztet arra, hogy vigyázzunk: ez nem illemtankönyv és nem illemszabályok kézikönyve. Csupán az erkölcs szférájából ismeretes mintegy négyszáz ilyen vonatkozású fogalmunk rövid értelmező szótára. De tartalmaz egy illemkódexet is,melyben részleteket közöl Apáczai csere János három és fél évszázaddal ezelőtti értekezéséből (Az emberek magaviseletéről), Apor Péter két és fél évszázaddal ezelőtt megjelent írásából (Levélírásról, szitkozódásról, alázatosságról), és szemelvényeket közöl század eleji polgári illemkódexekből.

Íróember ezt a könyvet nyilván megírhatta volna egy etika tanár, esetleg sokkal „súlyosabban” vagy tartalmában „tudományosabban”. Ám valljuk be őszintén: nem szívesen követjük teória fellegekbe nyíló kapuinak döngetőit, pláné, ha e kapuk sarkait csupa szakkifejezésekkel próbálják feszegetni. Tar Károly könyvének éppen az a legfőbb erénye, hogy közérthető és olvasmányos. No meg, hogy aktuális, mindennapi valóságunkhoz hozzáigazított jelege van, kezdve azzal, hogy a buszon, trolin vagy újabban villamoson, hogyan kell(ene) viselkedni – és folytatva a tévé előtti vagy éppen a munkahelyi viselkedéskultúrával.

Ha tételesen nem is mondja ki, könyvében Tar Károly azt sugallja az ifjú olvasónak, hogy az illemtan társadalmi időközege nem a mindennapiság, noha „most-időben” mér, szabályoz és ítél – reggeltől estig. Ám ez a kicsit mindig „előírt” viselkedés-mód bizony nagyon is egyetemes konvenciókra épít, ez pedig (sajnos vagy szerencsére) évszázados tradíció köveivel van kirakva!

Antal József

Megjelent az Igazság, L. évfolyam, 142. szám

 
Romániai magyar nyelvvédő szótár
 
 
„Előszót írni könyvsorozathoz, melyet még nem ismerek gyönyörű, kockázatos, egyszerre hálás és hálátlan feladat. Szeretni még arctalant, ajánlani a reménybelit: bizsergető. Azt jelenti, hogy ebben a bizonytalan és megbízhatatlan világba az ember bízik az olvasóban, bízik a szerkesztőben, bízik a szerzőkben: s nem ok nélkül. Vannak tapasztalatai. Látott már egyet s mást a szerkesztő kezéből, tudja, vagy legalább sejti, hogy kik lehetnek a majdani szerzők, és nagyon jól, meghitten ismeri az olvasót. Tudja, az erdélyi magyarnak erős vára a nyelv: mert megvédi, akármekkora sereg ostromolná is.”

Részlet Bodor Pál előszavából
Romániai Magyar Nyelvvédő Szótár - Sztranyiczki Mihállyal. NIS Kiadó, Kolozsvár, 1993. Erdélyi Kiskönyvtár - 1
Bodor Pál előszavával.
NIS Kiadó, Kolozsvár, l993. Erdélyi Kiskönyvtár – 1
 
 
Illemszótár
 
 
„Ez a könyv nem kívánja a szájbarágós pedagógia gyakorlata szerint szabályokba szorítani a helyes viselkedés mikéntjét. Különben is ezeket a szabályokat az eddigiekből okulva mindenkinek saját magának kell kialakítania. Az illemben csak a jól viselkedni kész egyén jóérzése az állandó.”
Részlet a könyv fülszövegéből.
Erdélyi Híradó Lap-- és Könyvkiadó, Kolozsvár, 1997.
A teljes mű ide kattintva letölthető.
 
*
 
Erdélyi mézeskalács - lírai receptkönyv ötven képpel

Lektorálta: Dr. Kós Károly
Palocsai Zsigmond versrészletével
Lírai receptkönyv 50 képpel
 
 
A titok, amelyről ez a könyv szól, mindössze néhány mozdulat. Tizenkét éves voltam, amikor reám bízta ezeket a mozdulatokat a mézeskalácsos mester. Mutatta. Nem erőltette, hanem hagyta, hogy megbámuljam, nézzem és eltanuljam. Megengedte, hogy ellopjam. A faltól‑falig nyújtózkodó, tenyérnyi vastag tölgyasztallapra elém tett egy kisebb Tordai pogácsának való mézestészta‑darabot, kezembe nyomta az arasznyi hosszú, sétapálca‑vastag sodrófát, és biztatott, hogy hozzá hasonlóan, egymás után következő, lendületes mozdulatokkal négy egyforma fület hajtsak az előzőleg hengeresre nyújtott pogácsa‑embriónak. Ezután két moz­dulattal hosszú hasat nyomtam a sodrófával a tészta közepére, beecseteltem tojássárgájával, és két villa egymásba csúsztatott ágait a pogácsa hasába szúrva, hosszanti irányban mozgatva a nyolc villahegyet, recés szélű árkot ástam, amely a sütőben a Tordai pogácsa mókusbarna színétől elütve osztráksárgán, szabálytalan alakban kitüremkedve, valóságos csodává szilárdult. Figyeltem a mester mozdulatait, és láttam, megmagyarázhatatlan módon felfogtam, mit miért és hogyan kell tennem ahhoz, hogy a kezem alól kikerülő Tordai pogácsáknak Tordai pogácsa alakjuk legyen. Már az első sikerült.
 
 
A teljes mű ide kattintva letölthető.
 
 
Svédországi magyarító szószedet
 

Dr. Molnos Angéla előszavával.
„Szeretettel üdvözlöm a messzi északon, Svédországban, Skandináviában élő magyart, aki kezébe veszi e füzetecskét. Sokak együttműködésével Tar Károly gyűjtötte hozzá a címszavakat, kereste ki a megfelelő tiszta szókínálatot különböző forrásokból és nem csekély mértékben saját gazdag erdélyi magyar szókincstárából, amit szívében, lelkében hordoz. Rám csupán az a feladat hárult, hogy munkája külalakját hozzáigazítsam a Magyarító könyvecskéhez, hiszen ezzel együtt válna igazán hasznossá. E füzet végén megtalálható ez utóbbinak ismertetője.
Kívánom, hogy a kedves olvasó ugyanannyi örömöt leljen e két kiadvány használatában, mint amennyit nekünk elkészítésük jelentett. Kívánom, hogy e füzetecske a Kárpátokon túl is erősítse csodálatos, ősi nyelvünk mély tiszteletét és szeretetét, a határokat és nemzedékeket átívelő együvé tartozás tudatát és picike lámpásként jelölje a távolra szakadtaknak a hazatérés útját.”

Részlet Dr. Molnos Angéla előszavából
Kiadta A Lélektani Szaknyelv Megújításáért (LSZM) közhasznú alapítvány, Debrecen, 2004
Aqua_isle by jimmy