Színjáték

Jókívánságok
 
Művelődés
 
 
„SANYI Van még más baj is. Panaszkodnak az emberek, hogy nincsen tüzelőjük. Gazdag a mi országunk, tüzelő is lenne elég csak utána kell járni. Ebben a faluban nincs, aki foglalkozzon ezzel? Mire jó akkor a néptanács?
BÓLOGATÓ (erélyesen) Az biza!”
 
Részlet a vígjátékból.

Vígjáték egy felvonásban (Németh Ernővel), Művelődés 12, 1969. december
 
*
Tótágas
 
Groteszk játék 2 felvonásban
 
 
„FÉRFI egy: (ásítva, kurjongatva) Ó, anyám, édes, jó anyám, miért hagytál el engem!... (Ablakok nyílnak, felerősödnek a reggeli hangok, rádiókból népzene, katonazene és divatos sláger szál, aztán idegesen forgatják a keresőket, amíg egymás után megtalálják a Bemon­dónő hangját.)
BEMONDÓNŐ: (felerősített hangon) Jó reggelt, kedves hallgatóim! A pontos idő hét óra... Esetleg negyednyolc. Újra szép napra ébredtünk. Az időjárás... Van időjárás: Tegnap újabb száz... ezer hektáron vetették vagy törték a kukoricát. A traktorosok egész éjjel... Küldött­ségek érkeztek. Távoztak? Ma hajnalban hármas vagy ötös ikreket szült Bagaméri Oszkár­né született Nagy Jolán. Illetve Bagaméri Oszkár született Nagy Oszkár. Mindnyájan jól érzik magukat? Műsorunkat zenével folytatjuk. Dehogy. Nem folytatjuk, hanem kapcsoljuk Marosfalvát vagy Szépkiskenyerűszentlajost. Talán inkább a lóversenypályát! Minden kedves hallgatónknak ló munkát, ló erőt és egészséget kívánunk!
(A színfalak mögött nagy robajjal vonul, masírozik a zenekar. Pattogó katonazene szól harsányan. A zsinórpadlásról fehér műanyag habból készített bábukat engednek le, amelyek a padlótól néhány centiméterre lebegnek úgy, hogy a közöttük járó szereplők könnyen kimozdít­hatják, tetszés szerint lökdöshetik, ütköztetik ezeket. Az utca megelevenedik. A katonazenét fokozatosan elnyomja a nagyvárosi utcazaj.)”
Részlet az első felvonásból.
Megjelent a Színház című folyóiratban, Budapest, 1988.
és a NIS Kiadónál, Erdélyi Kiskönyvtár 5-6. szám, Kolozsvár, 1994, és a Száraz oázis című kötetben a színjáték-sorozat részeként.
A teljes mű ide kattintva letölthető.
 
*
Az ismert katona
 
Tragédia két részben
„BELÜGYIS (belelapoz a kezében lévő irattartóba) Vagy félszázan szerepelnek ezen a listán. Ismeri őket?
APA (elveszi a papírt, mormolva olvassa a névsort) Mindeniket ismerem.
BELÜGYIS Nagyszerű! Nem kérek lehetetlent, csak annyit, hogy adjon véleményezést róluk.
APA Minek?
BELÜGYIS Káderügy. A szokásos bürokrácia…Kell az irattartóba. Máskor is írt ilyet, amikor munkahelyi előléptetésről, felvételről volt szó… És amikor külföldi utat kérelmeztek ismerősei.
APA Rólam is gyűjtöttek véleményezéseket.
BELÜGYIS Na látja. Írjon néhány sort, például erről az emberről. (Egy névre mutat a listán)
APA Kollegám volt.
BELÜGYIS Hát akkor, mi sem könnyebb.
APA Jó. (leül, a térdére fektetett irattartóra helyezett papírlapra ír gyorsan néhány sort)
BELÜGYIS (átveszi a papírlapot, és félhangosan olvassa) Alulírott stb. évtizede ismerem stb, kiváló munkaerő, talpig becsületes, rendes, családszerető stb. stb. (felkapja a fejét) De hiszen ez egy hibátlan ember! Nahát! Ez egészen valószínűtlen, nem gondolja?!
APA Bírálni való benne is van.
BELÜGYIS  Na látja! Írja csak ezt is oda. (Visszaadja a papírt)
 
Megjelent az Ághegy 18-19. számában.
 
*
Alright (Minden rendben)
 
Játék két részben
„JENŐ (az előtérben, gitárral) A patak partján jártam dolgozni. Korán reggel még nagyon friss volt a levegő, és egész, megbontatlan volt a csend. Negyedóránként dudált valamelyik gyár. Nagyon lassan mentem, a dudaszó tételekre osztotta a bennem zsongó zenét. Gitárt vásároltam, és néha beleakasztottam ujjaimat a húrokba. (Rövid futamot játszik a spanyol gitár iskola valamelyik dallamos számából) Egy szövetkezetben kaptam munkát, ahol huszonkét nő kerékpárküllőt készített. A mesteren kívül kellett még egy férfisegítség. Anyagot hordtam, fúrót edztem és fentem; gépeket állítottam be, és csodáltam a munkásnőket. Nyolc órát ültek egyhuzamban, kézi fúróval menetet vágtak a csavaranyákba, s közben úgy meghányták-vetették a világ dolgát, mint a kiskapuban ülve a háziasszonyok szokták. Egyik húgom lehetett volna, a másik nővérem, és volt olyan, aki anyámmal lett volna egyidős. Zsóka a feleségem lehetett volna.
LÁNY (hosszú drótszálat egyengetnek, közelebb kerülve egymáshoz, összeütköznek, bontakozó szerelemmel nézegetik egymást) Jenő, a vőlegényem itt dolgozik a gépműhelyben!
JENŐ Az az ő baja! Nekünk is van, ugye, éppen elég bajunk!
LÁNY Hát van.
JENŐ Szeretem azokat az apró fogait.
LÁNY Mi baja velük?
JENŐ Semmi, semmi csak olyan… hogy mondjam, olyan egérpusztítóak.
LÁNY Ezt, hogy értsem?
JENŐ Úgy, hogy szeretem a cicákat!
LÁNY Én is a kutyafejű tatárokat!
JENŐ Ezt rám értette?
LÁNY Hát…
JENŐ Hátnak hasa is van!
LÁNY (mellét ringatja) Van nekem más is!
JENŐ Nana! Ez vért kíván!
LÁNY Harcoljunk! Utolsó leheletemig ellenállok!
JENŐ Kezdjük akkor az utolsó lehelete után! (Hosszan csókolódznak)”
 
Megjelent a Száraz oázis című kötetben.
 
*
Száraz oázis
 
 
Színjáték-sorozat
 
Négy - többnyire groteszk – játék: Az ismert katona, Tótágas, Allright (Minden rendben), Száraz oázis
 
„JULI Volt egy tanárom, mindig úgy köszönt, hogy: Boldogság! Boldogság, lányok! Boldogság, kollegák! Boldogság reggel, boldogság délben, boldogság este. Az éjszakát persze kihagyta, mert agglegény volt. Pedig, ha tudta volna…
JOLÁN Tudod is te, hogy mi a boldogság?! (a közönséghez, tanárosan) Minden kornak megvolt a maga boldogságszintje és ennek megfelelően a boldogságfelfogása. Merthogy korokként másként és másként viszonyultunk a boldogsághoz. De mindig voltak, akik optimista módon, és voltak, akik pesszimista módon gondolkodva hol elérhetőnek, hol pedig elérhetetlennek, tovatűnő kék madárnak képzelték a boldogságot. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy nincs tökéletes, nincs felhőtlen boldogság. A beteg számára boldogság egészségének visszanyerése, az éhező számára éhségének csillapítása, a versenyző számára a győzelem, a felvételiző diák számára a sikeres vizsga. Én még úgy tanultam, hogy boldog ember csakis a boldog társadalomban lehetséges. Mivel, hogy ilyen társadalom nincs, jobb, ha nem áltatjuk magunkat. Kislány koromban, amikor fiúk hiányában egymással táncoltak a lányok, ezt dúdoltuk: (dúdolja)„Nincs boldogság, nem is lesz soha/ Elvitte egy orosz katona” Tangó! És az a közhely volt divatban, hogy ki-ki saját boldogságának kovácsa. Kell hozzá némi kedvező életkörülmény, siker, örömérzet, elégedettség, vagyis értelmes élet. Nem semmi! – mondaná az unokám, de csak kevesen tudják a réges-régi bölcsességet: Ha nem vagyok magamért, ki van értem? De ha csak magamért vagyok, úgy minek élek? Az értelmes életet élők feladata olyanná formálni a társadalmi viszonyokat, hogy egyre többen éljenek értelmes életet. (Julihoz) Mondhatom, ez roppant egyszerű, mert csak élünk és meglátjuk, hogy meglátjuk-e? Julikám, nagyon félek, hogy én már nem látom meg… Csak azt tudom, hogy már nem értem, nem vagyok képes felfogni, mi történik itt!”
 
Részlet az Ághegy 20. számában megjelent Száraz oázis című groteszk játékból.
 
Megjelent a KÖZDOK Kiadónál. Budapest, 2008.
A teljes mű ide kattintva letölthető.
Aqua_isle by jimmy